Nagymamám 1944. július 11-én adott életet édesapámnak. Nagypapám nem lehetett ott, mert javában dúlt a háború az európai fronton, és elvitték a „haza” védelmében a német-francia frontra. Nagymamám semmit nem tudott papámról, hiszen akkor még nem volt internet, nem volt mobiltelefon, és nem volt semmi hír, csak a csend, és a remény, hogy életben van valahol, távoli földeken…

Nagymamám erős asszony volt, tele hittel, hogy a sorsa boldogságra hívta, hogy a sorsa kegyes hozzá, és az ő Zoltánja még látni fogja a fiát, első szülött fiát. A hétköznapok várakozással és hittel teletöltött sodrában egyszer csak jöttek a hírek, szájról szájra, hogy a vége felé közeleg a háború, a szövetségi csapatok egyre szorítják össze a német/osztrák/olasz/magyar seregeket, nyugatról a brit/amerikai/stb. erők nyomulnak Magyarország felé, míg keletről a szovjet hadsereg tört át Románián, és lépte át a határt…

Aztán megjöttek az ellenségek, keletről. Kis falujában nagymamámnak összefutottak az asszonyok, mert a hírük megelőzte a szovjet katonákat, hogy bizony a hosszú évek alatt az ellenség földjén nem kímélik a fehércselédet, és bizony az ellenség katonáinak nőin élik meg természetes vágyuk beteljesedését.

Nagymamám a falu határában, egy gödörben rejtőzött el 1945 késő telén, míg a szovjetek első hulláma elhagyta a falut. Bokáig a jeges vízben, néhány hónapos gyermekével az ölében, bízva a sorban, Istenben, hogy vigyázó szemét ráveti, hogy békesség jön el ebben a nehéz világban, ahol az erőszak démonai eszeveszett öldöklésben és erőszakban szedték több tízmilliós áldozataikat.

Hosszú hónapokkal később nagypapám csont soványan tért haza gyalog Franciaországból hadifogságból, éhezve, árnyékaként önmagának, de vitte előre a szeretete lépésről lépésre, és vitte a hite, hogy újra megölelheti nagymamámat, hogy egyszer hazaér …

… és ölelte át sírva az asszonyt, mikor beszédelgett a kapun, mert akkor már hazaért… haza… haza a családjához.

A sorsunk, ha úgy is tűnik néha, mostoha hozzánk, ám a hit és bizalom ereje a legnehezebb időkben a legjobb barátunk, a legjobb társunk, hogy az élet jobbra fordulhat, az élet még tartogat számunkra csodákat.

Mindenki élete tele van egyéni történetekkel, tragédiákkal, kitartással, erővel és csodákkal, ettől káprázatos az élet. Erre tanít minket családunk története, hogy lássuk mindig a fényt a legnagyobb bajban is, ahogy nagymamám tette…

Erről fogunk beszélgetni ezen az estén, sorsunkról, szabad akaratról teremtésről, és belső erőről, hogyan tudunk a minden napokban teljességet élni, ha nehézségek közepette is.

És ha személyesen nem is lesz ott a nagymamám, ám az erő, és hit velem lesz, hogy átadjam nektek őseink csodáját, amiből okulhattok, és bölcsülhettek hátralévő életetekre.

Időpont: 2018. 03. 06. kedd, 18:30 – 20:30
Helyszín: MagNet ház, Boróka terem
Részvétel: 2000 Ft, Egy Hullámhosszon tagoknak 1500 Ft, 18 év alatt ingyenes

Bejelentkezés szükséges a lenti elérhetőségen!

Gyere, töltsd fel magad hittel, szeretettel:
Sebestyén Zoltán
e-mail: info@egyhullamhosszon.hu